Mindent elterveztünk, szépen levizsgáztam hét elején. Még 24.-ig volt kerek 4 napunk, férj szabin előtte volt. Tartós, nem romlandó dolgok már két héttel Karácsony előtt beszerzésre kerültek. Ajándékokból már csak kettő hiányzott. Most az idén, első alkalommal többségében net rendeltem ajándékokat. Megérte. Sok helyütt volt ingyenes szállítási akció, meg amúgy is kedvezőbb áron sikerült pár dologhoz hozzájutni, mint az üzletben.
Aztán 23-n jöttek anyósék, vártuk őket nagyon. Ebéd időben volt, gyerek nem voltak előtte túl hajszolva és mégis megbolygatta őket a jövés-menés-ünnep-vendégsereg. Míg kedves szülők meg szívtunk keményen.
Kezdődött azzal, hogy a kisebb megijedt anyóstól, apóstól, nehezen oldódott fel, mire feloldódott annyira elfáradt nagypapával a játékban, hogy nem lehetett lerakni aludni délután. Pontosan kerek 30 percet aludt, utána vigasztalhatatlanul üvöltött, konkrétan semmi, senki nem volt jó neki. Anyósomék megijedtek és hirtelen határoztak visszaútról, hogy már úgyis sötétben érnek haza.
24.-e éjszaka 20 percenként járkáltunk kicsihez, ismeretlen okból csukott szemmel sírt. Délelőtt a tervezett ütembe feldíszítették a műfenyőt (Mazsival együtt vettem meg OBI-ban) Elkészült a túrós guba, a hús estére elő volt már készítve, frankón, reménykedve álltunk az este előtt. Aztán teljesen megbolondultak a gyerekek, egyik sem akart lepihenni, de már délelőtt elfáradtak. Nem részletezem, de irtó rosszak voltak estig, a vacsi hatra volt tervezve, túl estünk rajta. Anyumék nem vállaltak két rosszcsont felügyeletét szenteste/délután még egy óra hosszára se, én nem erőltettem a dolgot. Nagyobb visszaesett náthába, takonykór, orrszívás minden mennyiségben, köhögés. Kezelést megkezdtük, de nem elég, ugatóan köhög Mazsikám. Holnap Mazsi Apu helyettesítő orvoshoz viszi holnap.
25-én úgy volt, hogy anyuméknál leszünk egész nap. Eredetileg gyalog terveztük, hogy átmegyünk, de borzasztó nyügi éjszakájuk volt a gyerekeknek. Nagy nehezen összekapartuk magunkat és gyerekeket, 10-kor dekkoltunk autóból kiszállva helyszínen. A nap szétesett, kisebb sehogy se találta magát, üvöltés, sírás, aludni nem akart, enni is nagyon nehezen. Mazsi Apu nagypapával babakocsival hazajöttek Gerivel, itthon mintha kicserélték volna! Műanyagpohárral koccingatott a 19 hónapos srác nagypapájával és apjával és egyedül evett! Majd aludt 1,5 órát délután, pontosabban elájult.
Ma átmentünk volna a 3 évessel és a 19 hónapos gyerekkel dédihez, de inkább lemondtuk a dolgot, majd ha Mazsi jobban lesz és túl leszünk egy-két nappal az ünnepeken, átugrunk nagyimhoz 1 óra hosszára....
