Tegnap délben értem haza, végre időben, rengeteg tenni való volt, gyorsan megebédeltem, aztán irány a pince, hogy felhozzam a bicajt a vásárláshoz.
Na, de mit láttam, hogy a kedves férjem nem gondolt arra, hogy én bicajozok mostanság. Berakta féloldalasan, benyomorítva, muszáj volt így az övére pattanni. Így a bevásárlást hétvégére elintézttem.
Ment a variálás, ide-oda telefonálás, hogy jön-e a mesterember a páraelszívót beépíteni vagy sem. Nem tudta megmondani, hogy mikor jön ma. Nagyon unhappy voltam, anyósomék jönnek, főznöm kell, nekem nem hiányzik, hogy főzöcske közben szerelgessenek! Végül el lett tolva másik időpontra.
Este szomszéd csöngetett nézzünk már át, egy kis italozás, beszélgetés és jó kedv nem árt senkinek. Igazából sehova nem készültünk este és észre se vettem, hogy éjjel egy volt mikor visszaértünk a lakásba. Teljesen fel voltam már spanolva, őrültem kívántam a férjem és viszont ő is engem. Szinte egymásnak estünk, és talán hetek óta elősször úgy szeretkeztünk, hogy nem gondoltam arra, hogy mi szeretnénk nagyon, de nagyon. Felszabadultam, élveztem minden percét izig-vérig.
Jól elaludtunk, reggel alig mikor fel kelltem párom reggelit készített, kávé le volt már főzve. Gyors iramban kezdtem összeszedni magam, mert még sehol se állt az ebéd előkészítése.
Ahogy reggel elhúztam a sötétítő függönyt, nagy dolgot vettem észre, kibújtak az elültetett paradicsom magvak a virágosládában. Gondoltam, ez csak jó jel lehet, alig egy hete ültettük el, hogy kísérletképpen loppjunk egy kis természetet a lakásba. Jelzni számomra, hogy végképp MEGÉRKEZETT A TAVASZ!;) Talán egy új emberpalánta fogantatását is jelzi....Reménykedjünk.....
U.i.: Az ebéd nagyon finom lett, anyósomnak nagyon ízlett a zöldbablevesem! Ha nagyobbak lesznek a paradicsompalánták csatolok képeket. Egy-egy nyári grill partihoz jól jön majd.
