Nem stílusom a hazudozás, de néha kisegít a kegyes hazugság. Az össznépi, családi összejövetel nagymama születésnapjára kudarcba fulladt. Hugi elutazott a másik nagyihoz, anyu pár hétig egyedül lesz otthon, úgy gondoltam áthívom ebédre tegnap. Borzasztóan jól érezte magát. A menü a következő volt: csirkeszárnyból leves sok zöldséggel csigatésztával, tejszínes csirkemell ragu laskagombával köret: krumplipüré.
Ebéd után anyu szóba hozta, hogy át kéne azért nagyihoz szülinapja alkalmából nézni. Félretéve a sérelmeket udvariasságból átmentem, de férjemet nem vittem, megbeszéltük, mert sejtettem előre, hogy törhet a mécses és kínos lett volna. Kegyes hazugság az volt, hogy dolgozoni ment.
Összesen ketten mentünk személyesen felköszönteni a történtek után. Összeállítottam egy olyan fotóalbumot a családról, amely az elmúlt néhány évet ölelte fel és a szűk családi kör tagjai többen vannak a fotókon.
Most nem kirándultunk sehova, de nem is bánom, itthon kellemesen telt el nyugalommal és pihenéssel a hétvége, csak az a baj, hogy holnap dolgozni kell menni.
