Tegnap nagymama kérésére átmentem hozzá, hogy fel tudjon köszönteni kicsit utólagosan születésnapom alkalmából. Tudni kell, hogy egy városban lakunk és igaz nem a szomszédban, de vasárnap kocsival hoztuk-vittük volna családi ebédre, egészségi állapota bőven meg engedett volna ennyit. Én át is mentem, a köszöntés elmaradt, csak beszélgettünk. A dolog pikantériája, hogy egy hete pénteken, amikor bevásároltam, összefutottam nagyival a piacon. Aztán, hirtelen ötlettől vezérelve nagyi kezembe nyomott 1 kg narancsot az utcán, hogy ha már összefutottunk egy kis vitaminnal köszönt szülinapomon, a többit majd ha átmegyek. Köpnyi-nyelni nem tudtam, hát ez van, hát hogy az utcán azt nem gondoltam volna...
Lényeg, hogy nem tettem megjegyzést neki és nem is fogok ezért, de rosszul esett....