Amikor kiderült januárban, hogy babát várok, akkor le kellett mondanunk arról a tervünkről, hogy kocsival neki vágunk Krakkónak. Aztán úgy alakult, hogy itthon vagyok táppénzen kismamaként szülésig. Az egyértelmű volt, hogy a leendő apuka tartalékol szabit szülés körüli időpontra és arra, hogy fogadóképessé tegyük a gyerkőc szobáját. Én itthon is jól pihenek, de ő annyit dolgozik, hogy úgy beszéltük meg, hogy május végén egy hosszú hétvégét egy nyugis, vidéki helyen töltünk. Amikor még nincs nagy pocak és nincs nagy meleg várhatólag. Várom, mert ez lesz az mostanság az utolsó közös kikapcsolódás, hogy csak ketten vagyunk még, és nincs gyerkőc. Lazítás pedig szükség van....