Sylblog

Tegnap elgurultam Mazsolával abba a bölcsibe, ahová szeretnénk majd vinni két éves korában majd. Bölcsi gyalogosan enyhén szólva gyalog messzi van, vagy autóval vagy helyi járattal mennénk majd reggelente. Majd ez akkor kiderül, még csak 8 hónapos, de már majdnem lekéstünk arról, hogy a listára feliratkozzunk. Sorra kaptam az infokat ismerősöktől, hogy már a tavaly született gyerekek anyukái hónapokkal ezelőtt bejelentkeztek. Ez még egyáltalán nem végleges dolog, a családok életében 1001 dolog változhat akkora, amikor vinnék a bölcsibe a gyerkőcőt. Előzetesen telefonáltam a bölcsibe, néhány alap információn túl megbeszéltük, hogy tízórai után bemegyünk. Személyesen fogadott a vezető gondozónő, egyből zavarba is hozott azzal, hogy a bemutatkozás után 1 perccel határozottan kérte, hogy tegeződjünk. Hozzáteszem, nem fiatal, de tetszett a közvetlensége. Egy nagy kockás füzetbe felirta az adatainkat. Meg tudtam, hogy mazsolázgatnak majd a gyerekek közül. Alapfeltétel: helyi lakcím, helyi munkahely. Reggel 6-tól délután 5-ig vannak, ha az anyuka túlórázik telefonon kell beszólni és 6-ig az egyik gondozónővel marad a gyerek. Mint említettem, nem a szomszédban a bölcsi, van a városban másik is, de ez van nagyszülőkhöz a legközelebb. Egyszerű megfontolás, ha anyu, apu túlórázik, anyuméktól menne valaki Mazsoláért (nagyszülők, nagynéni).
A vezető végig vezetett az épületben, rádöbbentem mekkora türelem kell ekkora gyerekekhez, ahogy elnéztem a bölcsisnéniket. Nekem sok lenne sorba pelenkázni 1-2 éves gyerekeket. Egy csoportban 10-12 gyerek van.