Azt hiszem hiába leszek két gyerekes anyuka, a "nem-alvás" helyzettel sose fogok igazán megbarátkozni. Néha olyan tehetetlennek érzem magam és főleg fáradtnak, amikor minden különösebb indok nélkül az éjjel közepén gyerek sír-sír, ágyban és ölben nem marad meg. Járkál a lakásban, néha járókában hajnalban játszik. Ez megy reggelig. Amikor már a saját tapasztalat és gyerek szakirodalom összes szóba jöhető lehetőségét kizártuk Mazsi apuval, nézünk ki a fejünkből, ülünk éjszaka kellős közepén a kanapén és fegyeljük Mazsi játékát. Hozzáteszem, ez már nem oltás mellékhatás, náthája megszünőben. Orrszívás a sok sírás miatt volt éjszaka szükséges. Amúgy minden előzmény nélkül zajlik le az egész. Esti lefektetéssel sincs gond, tegnap sem volt. Kész hulla vagyok, és így megyek holnap didaktikából vizsgázni.
Sőt, jót topogtunk Mazsival a hóban, mondogatta is, hóóóóóó.
Ja igen, meg jött az első igazi hó. Egész nap az ablaknál tegnap Mazsi és a hóesést mutogatta. Csak annyi volt a probléma, hogy a téli (bőr) bakancsát még nem fújtam be impregnáló sprayvel, ami védi a víztől, de méhviasz is megtette volna. Rohantam kínaiba téli hótaposóért (próba nélküli). Az első két üzletben kis méretek hirtelen kifogytak, szülők aznap rohamozták meg őket. Aztán a harmadikban találtam, 2400 ft-rt. Mivel "torkos" a lába szempont volt, hogy ne legyen keskeny, vagy állítható legyen, valamint jó hernyó talpa legyen, ne csússzon. Na jó is lett rá, két-három robotos lépés után rohangált lakásban, fel is avattuk a hóban. Belefeküdt, majd nyaldosta a havat.
