2. NST-n voltam a héten, az asszisztens kérte még a múlt héten, hogy szedjem össze vércsoport, hepatitis, AFP eredményemet és tűzzem be a kiskönyvem elejére. Első gondom ott kezdődőtt, hogy a nő orvosi rövidítéssel dobálozott és ez alapján fogalmam se volt, hogy ő a hepatitis teszt eredményre gondol. Hajnalokba félórám rá ment, hogy kisillabizáljam az összes lelet közül, hogy e mi is ez. Aztán nem elromlott az itthoni tűzőgép, gépkapoccal raktam bele. A nő vizsgálaton rögtön pampogni kezdett, hogy miért így van beletéve kiskönyvbe a lelet. Inkább ráhagytam a dolgot, nem reagáltam. Kicsit gyorsabb szívritmust produlukált kistesó, de minden rendben.
Két vizsgámat megcsináltam múlt héten, szóbeliztem, Mazsi Apu vitt kocsival. Mindkettő jól sikerült:), ami utána történt az már annyira nem volt szerencsés, de egészséges mindenki:
Auchanban vásároltunk, majd pénteki délutáni csúcsban indultunk hazafele, az autópályahoz vezető útszakaszon kisebb baleset ért minket. Az egyik kereszteződésben, egy jobbról kikanyaródó autó nem adta meg az elsőbbséget nekünk (elsőbbség kötelező táblánál), fékezés, hátulról belénk jöttek. Pontosabban fennakadtak a vonóhorgon. A nagy forgalom miatt kb. 30 km/h-s sebességgel közlekedtünk. Nekünk lökhárító ment tönkre, akik belénk jöttek, annak el kellett vittetnie az autóját. Dokimat hívtam, hogy nem érzem magam rosszul, de mitévő legyek. Épp a kórházban volt ügyeletes, bementünk, megnéztek egy NST-t, megvizsgált. Dupla adag magnézium és nyugalomra lettem itélve. Kérte a doki, hogy amennyire lehet, autókázást hanyagoljam.
Hát, ezt csak annyira tudom leredukálni, hogy akkor ülök autóba, amikor muszáj mennem vizsgálatokra (nincs ki cipeljen, tömegközlekedés városon belül nagy nulla).
Hát így állunk. Nyakamon a 37. hét. A sulis leadandókból már csak egy feladat van hátra. Lakásátrendezés megtörtént, de néhány dolognak a helyén gondolkodunk.
