Ebben az évben kicsi családunk 4 főre bővült Geri személyében, aki már 7 hónapos, kétfogú, folyamatosan nyáladzó, brummogó, mosolygós, nem szopizós kisbaba. Befejeztem két félévet pocakosan mesteri képzésből, perpill. passzív féléven vagyok. Mazsi Apu ebben az évben remekül helytállt már kétgyerekes apukaként, és munkahelyen, amit nagyon is értékel a főnöke. Csukott szemmel is profin pelenkáz és két kézben is tart gyereket, ha muszáj.Felemás helyzet nem változott anyósomékkal, de nem lett rosszabb is. Elvesztettem nagymamámat, akihez nagyon sok emlék fűz. Szinte most is hallom, ahogy tavaly ilyenkor hogyan beszélgettünk telefonon boldgo új évet és jó egészséget kívánva egymásnak. Mazsi ősszel bölcsődés lett, ahova még nem teljesen szokott be. Betegségek idén télen nem kíméltek minket, szegény Mazsit még nyáron sem. A max. GYED-t kapok kicsivel is, de nagyon törhetem a fejem, hogy hogyan fogok újra dolgozni, mert zsinórban vagyok itthon ides-tova majdnem 3 éve. A háromév úgy jött össze, hogy össze, hogy Mazsival amikor kiderült, hogy terhes vagyok, egyből táppénzre vett orvos. Csak kapkodom a fejem, hogy micsoda változások várhatóak jövőre. Mazsi többet tud majd haza hozni gyermekes adókedvezménynek köszönhetően, az adóváltozások miatt nekem picit kevesebb lesz a GYED. Nagyjából ami egyik zsebünkből elvesznek, az átkerül másikba. Nem szabad panaszkodnunk, mert sokan nagyon rossz helyzetbe vannak ma Magyarországon.
Ha nem lenne gazdasági válság, ha nem lenne nyakunkban egy lakáshitel, és csak kettesben lennénk és pár évvel fiatalabbak lennénk, nem sokáig töprengenék, hogy külföldre menjünk dolgozni.
Itt maradtunk, itt kell most helytállunk, főleg, mert felelősek vagyunk gyerekeinkért és egymás iránt.
Félbe is hagyom az eszmefuttatást, mert Mazsi szép lassan elkezdte kipakolni az italos szekrényt és el kezdte apjának vinni a különböző italokat;))))))))))))
BUÉK!!!!
