Sylblog

Az órákat át kellett állítani a hétvégén, tovább van világos. Ami annyit tesz a gyakorlatban nálunk, hogy ha jó idő van, akkor délután/kora este is levegőzünk egyet. Eredménye, jobban eszik-alszik mindkét gyerek. Én az esküvőnk előtti súlycsoportomba kerültem. Nem fogyókúráztam, csak egyszerűen lefogytam a gyerekek mellett. Kicsit nyúzottnak érzem magam, ezért áprilisra beterveztem pár halogatott orvosi vizsgálatot, fodrászt és kozmetikát. Geri betöltötte a 10. hónapot, még fagyóból tudunk adni neki anyatejet!!!! Felénk a bölcsőde csak augusztusban zár be 3 hétre, ezért azt tervezem, hogy mivel sokat hiányzott, de nagyon szeret járni, ameddig lehet, menni fog a nagyobb srác bölcsibe. Talán egy héten belül ki plakátolják, hogy mikor lesz óvodai beiratkozás. Van a közelünkben, pár száz méteren belül (nem is rossz) óvoda, de nem biztos, hogy óvodás lesz. Több minden befolyásolja a dolgot. Egyrészt a szobatisztaságtól igen messzi van Mazsi, bilizünk aktívan, néha jelez, alkalomadtán leveszem a pelust róla, de még nem látom, hogy és mikor jön össze a szobatisztaság nála. Talán nyáron, egyszer. Aztán óvodaérettséghez a kommunikáció is hozzátartozik, szerintem. A beszédkészsége csak mosd kezd igazán fejlődni, de úgy érzem, messzi van attól, hogy teljesen ki tudja fejezni magát kortársaihoz képest megfelelően. Más gyerek már mondókázik, Mazsi meg még csak most kezd válaszolgatni aktívabban egyszavas válaszokat kérdéseinkre. Önállóság: hát, önálló, ha ő akar valamit. Ha arról van szó, hogy mondom neki, hogy megyünk sétálni ki, megyünk játszóra, akkor fel tudja venni nadrágját, pulcsiját, tépőzáras cipőjét vagy gumicsizmáját egyedül, majdnem tökéletesen. De az evészet néha kínlódás.
Bevallom, meg lehet unni, hogy sorba pelenkázom és állandóan ugyanazt teszem minden nap a gyerekek körül. Vágyom vissza suliba, munkába valamilyen szinten, de tudom, hogy sokat jelent a gyerekeknek ha velük lehetek. Már sokan kérdezték tőlem, hogy ha nem tudom majd visszamenni dolgozni, akkor vállaljuk-e a harmadikat. Nekem ez olyan furcsa, valakinek természetes, hogy ez egy menekülési útvonal anyagilag, de benne lehet a vágyódás a nagycsalád után, de az más tészta. Nem, nekem/nekünk perpill elég két gyereket -úgy érzem- tisztességgel felnevelni. Mondhatom azt is, kibabázom/kibabáztam magamat. Minden életszakasznak meg van maga szépsége, én már másra vágyom. Hiányoznak a nagyobb, közös családi kirándulások, kettesben történő kikapcsolódás stb. Most, hogy már a kicsi lassan egyéves lesz, bátrabban tervezünk családi programot is. Vele mondjuk nem nehéz, mert elalszik ágyában itthon, babakocsiban, kendőbe, csatos hordozóban. Ha Mazsi nyűgős, ő már nehezebb eset, de talán ő is változik, látni jeleit.