Sylblog

Röviden a mai sztori Mazsival. Reggel szépen elvittem mindkét gyereket bölcsibe. Hazajöttem, épp hogy kitakarítottam és azt terveztem, hogy tízórai után leülök tanulni, csörgött a gondozónő, hogy gyerkőc neki rohant egy könyvespolcnak, nagyon sír, hatalmas pukli van homlokán és menjek érte. Kb. 10 perc múlva ott voltam, szépen átsétáltunk sebészetre, közben folyamatosan csacsogott, elmesélte, hogy a polc ment neki és nem fordítva;) 1,5 óra várakozás után bejutottunk dokihoz, megkérdezte szédülés és hányinger van-e, de nem volt. Biztos, ami biztos alapon röntgenbe átküldtek minket. Ott már türelmetlen kezdett lenni a srác, de hamar sorra kerültünk. Aztán vártuk a leletet. Az utánam következő anyuka szólt, ne várjak nagyon leletre, mert elromlott a nyomtatójuk és csak 2 után lesz jó. Na, ekkor már 2,5 órája a rendelőintézetben voltunk már. Aztán rémlett, hogy mondták sebészeten, hogy nem kell újra bejelentkezni, mert ha visszamegyünk, úgyis látja számítógépen, hogy voltunk már röntgenben. Magyarán ide fel viszik az eredményt. Vártunk 20 percet, aztán kartonozóban rákérdeztem, hogy rögzítették-e már az eredményt. Okézta a dolgot a nő, így átcammogtunk vissza sebészetre. Határozottan odaálltam ajtó mellé gyerekkel és rákérdeztem, hogy mikor következünk. Be is hívtak minket. Szerencsére nincs törés, csak borogatni kell. A kis hősöm kapott egy finom lángost, most durmol. Én meg mindjárt iszok kávét, délelőtti tanulásból semmi nem lett.