Szerencsére az esküvőn jó idő volt, nagyon szép habostortás volt a mennyasszony ruhája, na meg neki szép darázs dereka. Annak idején igaz én ennyire szép nem voltam, de a szép A-vonalú ruha igazi nővé varázsolt!
Mivel abban a faluban nem volt katolikus templom, ahol a polgári szertartás volt, át kellett mennünk a szomszéd faluba. A házak előtt álltak végig az emberek és nézték a hosszú kocsisort, mint a hét eseményét a faluban.
A templomi esketéstől nem voltam elájulva, ahogy beértünk gusztustalan látvány fogadott. A szenteltvíz tartóban zöld, piszkos mosogató szivacs volt!
A pap nem tudott beszélni, folyton elakadt nem lehetett érteni, de amit fölolvasott, abban is bakizott. Így teljesen monotonná vált az esketés, igazából már csak azt vártuk, hogy gratulálni tudjunk az ifjú párnak.
Ettől függetlenül jól eltelt a nap. Sikerült egy tuti felsőt vennem őszre piacon, meg finom főzni való kukoricát és fokhagymát. A kedves párom hátizsákjába raktuk be a felsőt és a fokhagymát is. Mikor hazaértünk kissé elfeledkeztünk a dologról, gyorsan rászóltam páromra szedje ki, mert NEM SZERETEM A FOKHAGYMA ILLATÚ FELSŐKET, MÉG HA ELRIASZTJA VÁMPÍROKAT IS!;)
