Sylblog

A héten jószerivel beszorultam az esős idő miatt a lakásba. Ma reggeli után a párom arra kért, szedelőzködjek, mert megyünk valahova. Amikor már leparkoltunk a kocsival kezdtem sejteni, hogy valószínűleg a hálószobába nézünk párban kis lámpát olvasáshoz. Ugyanis az én oldalamon lévő kipurcant vagy fél évvel ezelőtt, az üzletben kiderítettük, hogy ezt a modellt a gyártó már kifuttatta, nem rendelhető. Sajnos megszerelni sem lehet. Így hát lecsereltük a a rossz kislámpát és a jót is (elraktuk későbbre, még lehet, hogy a gyerkőc szobájában lesz felszerelve). Szóval választottunk egy két darab lámpát és boldogan battyogtunk vissza a kocsihoz. Az autótól pár méterre voltunk, amikor ahogy léptem, a papucscipőmbe berepült egy darázs és jobb lámbam haránt csont ívénél belém eresztette a fullánkját. Egy másodperc alatt kiléptem a cipőmből és megláttam, hol hagyta fullánkot, a férjem egy darabban kikapta. Zsibbadt nagyon a lábam, elbotorkáltam a kocsihoz, jöttünk azonnal haza. Itthon azonnal ecetes kötést raktunk rá és vízszintesbe helyeztem a lábam. Még meg kellett főzni a zöldbab levest, a férjemet a kanapéról irányítottam, első paprikás rántása szuper lett:), dícséret érte:). Most is sántikálok a kötéssel, most kezdett igazán dagadni, de azért hozzá teszem, hogy az ecetes borogatást már 2-szer cseréltem, így elviselhetőbb. Kalcium pezsgő tablettát is lenyomattam. Remélem hamar rendeződik, mert sántikálva nehéz a gyerekszobában takarítani.