Utálom, ha kierőszakolják, hogy hívjak fel valakit és a szájamba adják, hogy mit mondjak neki, ami EGYÉBKÉNT MAGAMTÓL IS MEGTENNÉK. Konkrétan, a férjem hazautazott anyósomékhoz. Apósnak születésnapja van, anyósnak névnapja. Én lassan "mindenórás" kismama leszek és pihenésre vagyok ítélve a 34. héttől, ezért nem mentem. Az ajándékot a nevembe is átadta, amikor ebéd után hívott, hogy ugyan hívjam már őket és köszöntsem, mert előre beígérte....
Kissé felhúzott, gyorsan elköszöntem páromtól és letettem a telefont... Poén az, hogy még a sógoromnak is én hívtam figyelmét, hogy közeleg a szüli-névnap. A páromnak is ha nem szólok, hogy kéne nézni ajándékot, akkor el is feledkezik simán róla.
Majd holnap hívom apósomékat, addígra talán lenyugszanak a kedélyek.... A front szerencsére nem viselt meg, nem sok jutott a lehűlésből felénk. Ma jó sok szénhidráttal bűnőztem;) pizza és főtt kukorica. Estére csak gyümölcsöt eszek.
Az anyaságit támogatáshoz és családi pótlék igényléséhez előkészítettem gépben a formanyomtatványokat. A TGYÁS igénylését a munkahelyi könyvelőnkkel kell egyeztetnem. A választott gyermekorvost csecsemő tanácsadáskor egy két hétben belül fel keresem személyesen, hogy jelezzem, hogy hozzászeretnénk menni. Amúgy nem szabad, hogy ez problémát okozzon, hiszen az ő körzetébe tartozunk és kb. 300 m-re lakunk. Jó az orvos, nincs értelme messzebbre menni.
