Az utolsó blog bejegyzés kommentjeit ma sikerült elolvasnom örömömre. A hír, amivel szolgálhatok:
2008. szeptember 2-án megszületett kisfiunk, Balázs 3250 gr-al, 55 cm-el:)
A születés története előzményeihez hozzátartozik, hogy előtte való hétvégén még egy nagyon hangulatos boros pincét látogattunk meg a családdal és én voltam a sofőr;) Akkor még nem tudtam, hogy kb. 3 nap múlva jön a picur, az NST eredménye se jelezte. Szeptember 1-én arra gondoltam, hogy itt az ősz kimosom a nyári ágytakarókat és a nyári ágyneműket, jó kedvűen telt a nap. Tettem-vettem.
Aztán kora délután furcsa folyásra lettem figyelmes, aztán rájöttem lassan a nyákdugó eltávozott. Az orvossal azt beszéltük, hogy csak akkor szedem a cuccost és irány kórház, ha fájások rendszeresek vagy a magzatvíz folyik. Fájások nem voltak.
Este nyugodtan meg vacsoráztam, de biztos, ami biztos alapon bőven ettem, mintha éreztem volna, hogy kell az energia. Még este megnéztük kedvenc sorozatomat az NCIS-t. Lefeküdtünk aludni, éjjel egykor arra ébredtem, hogy enyhe görccsel kísérve ömlik a magzatvíz opálos színnel.
Akkor ébresztettem a férjem, hogy szedelőzködjünk. Lezuhanyoztam, felfegyverkeztem a legnagyobb betéttel, hogy valahogy kibírjam a kórházig. Mikorra beértünk a kórházba az adatfelvételt gyorsan kellett végeznie az ügyeletes orvosnak, mert már éreztem nagyon jönne a baba. A vizsgálóasztalon kiderült 4 ujjnyi tág vagyok már. A fájások még nem voltak erősek. Előkészített az ügyeletes szülésznő, beöntést nem kaptam. Eddigre megérkezett a fogadott orvosom, oxitocint kaptam gyorsító koktélnak. 20 perc alatt fokozatosan erősödtek ennek hatására fájások. Az NST készülék folyamatosan rajtam volt, állhattam volna vajúdás közben, mégis a baloldalon feküdve éreztem jól magamat. A derekamat és a hátamat a férjem folyamatosan masszírozta, nagyon jól esett:). Aztán egy erős fájásnál, halkan azt mondtam a férjemnek: nem bírom. Ezútán szóltam az orvosnak, hogy egyre lejjebb érzek tolónyomást. A méhszáj eltűnt. Gyorsan szerelték a szülésre a vizsgálóasztalt szülésznő, férjem és az orvos. A légzéstechnikát szülésznő és az orvos folyamatosan mondta, én próbáltam koncentrálni. Kb. 10. tolónyomásra kibújt a kislegény, az egész szülés nem tartott tovább 2 óra hosszánál:). Ahogy a mellemre tették a kis Maszatot, elkezdtett szopizni azonnal, az előtejem beindult:).
Rooming szobába kerültem, de éjszakára elvitték a babucit. Sajnos besárgult:(. Ennek ellenére, mivel én jól voltam hazaküldtek 72 óra múltán. Necces eredménnyel engedték el a kisfiunkat (folyamatos kékfény kezelést kapott)
A kontroll vizsgálaton sejtettem, hogy ott fognak azonnal minket. Nem igazán értettem, hogy miért engednek hazaminket ilyen hamar, ha ilyen rövid idő alatt nem tudják kézben tartani a babáknál a kórházban a besárgulást -ami egyébként természetes folyamat-. Ám, régebben átlagban kb. 5-7 napot voltamk a kórházban az anyukák. Ma engedtek ki minket 3 nap után. A kékfény és a gyakori szopik hatására (sajnos egy kis plusz infúziót is kellett Maszatkának). A kislegény nagyon aluszékony, ez egyelőre nagyon nagy gond a szopiknál. Mire az egyik mellemmel végez, addígra alszik mint a tej. Szerencsére tej van. Muszáj leszippanttani a tejet, ezt pótlásnak kapja cumisüvegből. Pohárral szendvedni most nincs türelmem.
