Alvajáró lettem, összesen kb. 3-4 órát alszom naponta, amióta hazajöttünk picurral. Nem tudom, hogy más anyukák, hogy csinálják, de hiába írja néhány szakkönyv, hogy két szoptatás között lazítson, pihenjen az ember. Nem megy. Ugyanis, babánk 3 óránkénti szoptatása esetén: 30-40 perc maga a szopi, előtt vagy utána pelenkázás 3-4 perc (feltételezve, nincs nagy kaki pl., esetleg baleset veszély esetén ez több idő), a böfiztetésre rászánom az időt/durván 10-15 perc/.Szóval éjszaka vagy napközben is marad durván 1,5 - jó esetben 2 órám pihenni. Sokszor összecsúsznak az étkezések, mert nyügös lesz a baba valamiért, nem kell nagy dologra gondolni. Egyszerűen nem alszik el, ringatás, simogatás stb. A hasfájásról már nem is beszélek.

Segítség szerencsére van, most itthon van a férjem, anyumék főznek. Napközben a mosást és vasalást még el tudom végezni. Némi sepregetést, mosogatást is. Van úgy, hogy alig tudtam leülni enni. Pedig muszáj enni, kell energia!!! A férjemnek lassan letelik a szabi, utána anyuval leszünk talán 1-2 hetet együtt. Meg mondom őszíntén, úgy érzem, hogy "folyik a rendetlenségtől" egy kicsit a lakás, mert az eddig bevált rutin szerint nem tudok takarítani, rendet tartani. Bíztatnak, hogy 6 hét vagy a 3. hónap után valahogy kialakulnak a dolgok. Folyton mondom magamnak, hogy kitartás és az anyatejtől cuppogó csöppségre nézek és meghatódok, hát ezért érdemes csinálni. A terhesség nudli volt ehhez képest, sőt a szülés is a világ legkönnyebb és legszebb dolgának tűnik. Tudom, erre vállalkoztunk, családot alapítunk. Üresnek is érezném már az életünket, ha nem lennénk Bazsival együtt hárman.