Kóválygok a fáradtságtól, a tükörbe se merek nézni. Augusztus elején voltam fodrásznál, akkor olyan frizut csináltattam, hogy bírja ki 3 hónapig, nem jött be. Zuhanyzás után a párától ezerrel hullámossá, össze-vissza áll a hajam. Csattokkal próbálom letűzni, elég furcsa hatást produkálok így. A gombos hálóingeimet össze se gombolom, mert már erre is lusta vagyok. Napközben nem hálógunyában vagyok, lopott perceket használom arra, hogy WC-re menjek és felöltözzek, de már ez is luxus. Hiába írja a suttogó, hogy a 4É módszerben jusson idő magamra is. Ez álomvilág. Ha valaki még van itthon rajtam kívül, talán akkor +10 percem van magamra. Tegnap annyira éhes volt a baba, hogy a reggelit félbe kellett hagynom....

Sokszor vissza kell kérdeznem, mert feledékennyé váltam, hogy mit is mondott a párom. A szülés után két hete vezettem elősször, anyumat vittem haza a város másik végébe. A fáradság ellenére kikapcsolt a vezetés, de elég is volt egyelőre. Valahogy nincs az ínyemre, hogy a bébihordozóba hurculásszam a gyereket, inkább babakocsi, aztán pár hét múlva kenguru, hogy legalább kenyeret tudjak venni. Ez kis mértékű szabadság érzést adna legalább, ha kimozduunk.

Náthás lesz kis Mazsola, tegnap óta folyamatosan taknyos, orrszívó-porszívót nyomatjuk, zöldes, sűrű váladék, nehezen lélegzik. Felhívtam az orvost, hogy ki tudna-e jönni megnézni babát, majd délután jön. Nyugodtabb vagyok, ha nem kell elcibálnom szegénykét újszülöttként rendelésre, így is sok mostanság a beteg gyerek, hogy bejött az ősz és az iskola.