Sylblog

A hétvége elég hosszú idő volt ahhoz, hogy Mazsola baba visszaálljon a megszokott kerékvágásba. Ami azt jelenti, hogy nem kell állandóan mellette lenni, játszik szépen ágyikójában vagy a járókában. Aztán amikor eljön a közös játék ideje apával és anyával, akkor övé lehet egy kicsit a lakás. Sétálhat a bútorok mellett, pakolhászhat ezt-azt, bizonyos részeket bejárhat négykézláb fergeteges sebességgel. Két éjszakát teljesen át is aludt, csak hajnali 5-kor kellett adnom pár korty vizet neki és aludt tovább fél kilencig. Na, így mi is pihentünk.
Sima dudálós hintát vettünk, aminek most a férjem keres helyett. A lakásban semmiképp nem akartunk és nem is lehet feltenni kampót neki, mert stabil hely nincs (gipszkarton, műanyag ajtó miatt stb.) A kinti folyóson mennyezetéhez pedig kevés volt az itthoni fúró.
Dübeles cuccal kerül majd fel a két kampó.
Olyan hideg lett, hogy olyan kezeslábast kellett elővennem gyerkőcnek, amit utoljára talán március végén hordtunk (még jó, hogy nem nőtte ki teljesen, akkor picit nagy volt, de őszre már nem lesz jó).
Na ezzel is bajban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy majd 92-s vagy 86-s ruhák lesznek majd őszre/télre méretben a nyerők.