Sylblog

Kicsi kavar volt tegnap. Szóltak, hogy hozzák a bútort már kora délután, mivel a műhelyben egyig van csak munka. Mondom OK, de jobb lenne négy körül, mert addígra már biztosan hazaér a férjem. Aztán 3-kor kopognak, gyerek szaros fenékkel pelenkázón, szél viharossá fordul, erkélyen létra feldől. Gyerek ágyba visszarak, rohanok ajtó, meghozták a bútort, lerakták folyóson. Mondom, ne hozzá be mert nincs hely nagyon hova rakni. Száradó ruhákat szárítóstul menekítem lakásba. Hadi tereppé válik a lakás. Apu megjön, vita köztünk, hogy mi légyen. Szomszédot elcsípjük, segít behozni a cuccost. A megrendelt mosdó alatti szekrényről kiderül 2 mm híjján nem tudjuk berakni a helyére. Négy asztallábat férjem leszedi. Más gond ezzel nincsen. Ma reggel a polcokat kezdte volna felszerelni egyedül a férjem, mikor jön a telefonhívás anyuméktól, hogy apum jön segíteni, gyerkőccel menjek le hozzájuk. Felsóhajtok, megmentik a napunkat és helyzetet. Nem leszünk láb alatt Mazsolával. Gyorsan felpakoltam és irány a babakocsival nagyszülők.
Mazsola szuperül érzi magát, nagyot eszik-alszik-játszik. Itthon minden a helyére került és rend lett. Megúsztunk a férjemmel egy kiadós veszekedős napot, csak holnap főzünk.
Mivel elfogyott anyuméknál a pelus, gyorsan beszaladtam Rossmann-ba venni. Hát, ott álltam a pelenkáknál és töprengtem melyik kis kiszerelésűt vegyük, csak olyan volt kis kiszerelésben, ami bugyipelenka (remélem jól írom). Próbaképp vettem egy csomaggal. El is használtunk egyet, csak azt nem gondoltam végig, hogy veszem les a szaros bugyipelust róla. Hirtelenjében nem találtam oldalt perforációt, ahol szét lehet tépni a pelust. Kakistól lehúztam a gyerekről, természetesen minden szaros lett. Ügyetlen szülő, ezt még gyakorolni kell. Itthon már sikerült megoldani a dolgot. Amúgy nem rossz találmány lenne a bugyipelus sokat mozgó gyerekeknek.