A kissrácunk ma 11 hónapos. Reggel miután baromi nagy végterméket szétpasszírozott a pelusban és átázott minden és ki lett vakarva belőle. Gyorsan döntöttem, hoztam a szobamérleget, mázsáltuk. 9700 gr. Szép teljesítmény, szülés utáni legkisebb súly megháromszorozva.
Tegnap anyuméknál voltunk délután, hogy Mazsola aput ne zavarjuk, mert a nem rég vásárolt kerti padot rakta össze és lakkozta. Etetés és nagy játék után jött volna a nagy alvás utazóágyban nagyszülőknél. Ebben a melegben folyadékon kívül nem vittünk semmi különöset, mert minden szükséges dolog van anyuméknál. Lefektetéskor nem találtuk az ottani alvásra használt cumit. Gondoltam, sebaj, napközben sem kell neki, csak max. elalváskor, nem lesz tragédia belőle. Én kis naiv. Egy órán keresztül szenvedtem lefektetéssel. Aztán apum megunta a dolgot, biciklire pattant ebben a dögmelegben és eltekert a legközelebbi DM-be szombat délután. Belecsúsztunk uzsonnába. Gyorsan készítettem alma-barackot egy zabkeksszel. Mire gyerkőc megette, nagypapa meg is fordult a NAGY KINCCSEL, A CUMIVAL. Lemostam, ahogy meglátta a kezembe Mazsola baba, el is vette, rakta be szájába, oldalára fordult ágyikójában és azonnal durmolt. Szóval, hiába nagy fiú, cumi még kell egy darabig. Bár miután elalszik, 5 perc múlva nincs a szájában és nem is keresi éjszaka.
