Hosszú idő után most voltunk Mazsival benn a munkahelyemen. Elújságoltam a hírt, hogy várandós vagyok, de le se tagadhatnám már a nagy pocit. Mazsiért teljesen oda voltak az irodában. Az első pár percben megilletődve ült a "főnöki forgós székben", aztán megeredt a babanyelve. Mivel gazdasági válság, az volt az érzésem, talán még örülnek is, hogy továbbra is itthon maradok kistesóval. Mindenképp szorgalmazzák, hogy a sulimat fejezzem be. Megemlítettem, hogy ha kistesó egy nagyobbacska lesz, fokozatosan ezt-azt szívesen vállalnék. Erre a válasz az volt, hogy az még messzi van, innen nem látják 1,5-2 évre a cég helyzetét. Fura, hogy pont most jött egy megkeresés munka ügyben, de sajnos nem éri meg egy heti max. 1-2 alkalommal végzendő munka esetében lemondani a gyerek utáni járandóságokról (GYED, TGYÁS).
Mazsival próbálkozunk néhány napja újra pohárból ivászattal, kezdeti nagy küzdelmek után egész jól megy, még ha kicsit néha mellé megy.
