28. hetet tapossa a pocakomban a kistesó, szószerint. A hasam akkora mint egy ház, ennek következményei vannak: az elég mélyen ülő köldököm lassan kiemelkedett és félek, hogy már most kifele fordul. Iszonyúan feszül köldök környéke, érzékeny, fáj (pár napja). Tegnap emiatt felhívtam védőnőt, aki elmondta, hogy jó lenne visszafogni kicsit a tempóból, ne emelgessek ha lehet. Előfordulhat akár köldöksérv ebből a helyzetből, de hasizom szakadás(????):(. Szóval a frász jön rám az egésztől. Amit napközben egyedül tenni tudok az ügy érdekében annyi, hogy heverőn pelenkázom Mazsit, ahova egyedül mászik fel/le. Ébredéseknél kiveszem napközben neki a kiságy rácsait, jöjjön ki magától, bemenni még nem nagyon hajlandó lefektetéskor. Motiválni persze próbálom, de nem igazán jön össze. Etetőszékbe berakom, de etetés befejezése után hóna alatt fogom, de ő jön le etetőszékről/ből. Öltöztetés rémálom, elég a minden irányba ficánkoló gyerekkel az ölembe helyezkedni ruha ráadáskor, hogy pocaknak/kistesó/ ne legyen baja.
Ma éjszaka iszonyú rosszul aludt mindenki, én hasam fájt, keményedett. Mazsi sírdogált, férjemnek karja fájt két napja. Ide ért szeles idővel ez a hülye késő téli havazás:(, fronthatás.
