Régen jelentkeztem itt a blogban. Ennek oka egyszerű: minden szó szerint összejött. Nagymamám (dédi) intenzívre került és meghalt, ma van a temetése délben (85 éves volt). Mazsi nagyon beteg lett. Egy héten keresztül menetrendszerint szökött fel a láza 39 és 40 fok közelébe. Indult köhögéssel, majd kapott Cefzil-t, ami nem fogta meg a betegséget, kicsit besípolt tüdeje. Aztán hörgőtágítót kapott, de láz továbbra se ment le. Gyerekdokink szerencsétlenségünkre pont ekkor ment szabira, ügyelet, helyettesítő dokit többször megjártuk. Lázra nem mondtak semmit. Végül tüszős mandula gyulladás lett belőle, egész mandulája gennyben úszott. Mindent kihányt, gyógyszert. Gyerekdokinkat kihívtam e hét hétfőn, hogy nézze meg Mazsit, mert ez nem tartható. Felírt egy másik antibiotikum "lórugást", amit még aznap el kellett volna kezdeni szedni, de kihányta. Estére visszahívtuk, doki beadott gyereknek fenekébe hányás és erős lázcsillapítót. Aztán kortyonként adtuk a vizet, poharat száműztük ebben az időszakban. Aztán ez a gyógyszer hatott, fokozatosan levitte a lázat és megszűnt gyulladás a mandulákon. A helyzet mérlege: KEVÉS LETT A TEJEM KÉT HÉT ALATT, nem tudok szoptatni, mert nem úgy jön a tej, ahogy Geri szeretné. A fagyasztóból elővettem tejet, kiderült, hogy kb. 150 ml a normál adag. Súlya se nőtt kistesónak, éhezéses lett a széklete: nyálkás,sötétzöld. Amennyi tej van, azt fejem, anyatejgyűjtőből holnaptól hordjuk a tejet és Milumil tápszert kap a baba.

Temetésre nem tudok menni két gyerek mellől, férjem vitte anyumékat, ő képvisel minket.