Sylblog

Fogalmama sincs már mi a jó Mazsinak (nagyobb gyerkőc), hogy közösségbe járhat egy rövid ideig, aztán itthon dekkol vmi betegség miatt vagy csak velem van itthon. Megint itthon van. Mivel kicsit aggódó szülő vagyok és a rutin azt mondatja velem, hogy ha ezerrel taknyol a gyerek, jobb ha látja a dokink. Megint ez történt. Piros a torka, antibiotikum, orrszívás végtelenségig. Ma csütörtök van, hétfőn kezdtük a gyógyszer, a váladék még mindig sok. Szerencsére láza nincs, kedve jó, beszorultunk megint lakásba. A változatosság kedvéért kicsi is náthás, de már mászik. Bölcsibe beszóltam, héten ne számítsanak ránk. Egyhét kényszerszünet.