Sylblog

Jóval ritkábban járok blogom felé, mint amikor táppénzen voltam pocakosként itthon nagyobb itthon. Talán sikerült rájönni arra, miért volt (megint) Mazsinak olyan periódusa, hogy lefekvéskor ordított, állandóan kijárkált, akár este 11-ig is. Mintha mi sem történt volna, újra lefekszik időben, gond nélkül. Fejlődési ugrásnak tudom be, még pedig a beszéd hatalmas beindulásának és szobatisztasághoz vezető útnak. Mazsi szépen ragozza a szavakat, újabb és újabb mondatokat pakol össze, ha mondunk neki valamit, megpróbálja azonnal megismételni. A netet most nem böngészésre, vagy blogozásra használom mostanság, inkább angol nyelvvizsgára való készülésben segít sokat. Nyelvsuliba is járok, de mivel már meg van a középfokúból szóbeli, az írásbelire inkább önálló felkészülés a jellemző nálam. Tanártól kapok halom feladatot, amit minden alkalomra kijavít külön nekem. A nyelvvizsga nekem konkrétan a mester diplomához kell ( ha minden igaz, jövő ilyenkor már mérnöktanár leszek....és gazdasági jellegű tantárgyakat középiskolában, felnőttképzésben taníthatok). Szeretnék mindenképp visszamenni munkahelyemre, ahol a szülések előtt dolgoztam, egyre kevésbé látom ennek az esélyét, ahogy a kormány mindig bedob a köztudatba egy-egy GYED,GYES-ről visszatérő kismamákat érintő jogszabály változás tervezetet. Áldom magam, hogy már megszülettek a gyerekeink, mert ezután gyereket vállalóknak csak egyre rosszabb lesz...
Öcsém hazajött Londonból egy hétre, sokat dumcsiztunk, jó volt vele találkozni. Holnap kezdődik bölcsis szünet, szűk négy hetes.
Geri 14 hónapos, rohangál, rosszalkodik tesóval, nem fogad szót, felmászik kanapéra, tesó ágyára, de le is tud jönni, járóka már csak már vész-puffer-gyerektároló.