Bősze Balázs
Tavasz jelentkezése
A hegyre ferdén sütött
a délutáni nap !
Érkezéskor a szőlőhegy
cinkosan kacsintott,
a levelek hintálták
a csúcsról erre szökkenő
szélben,
a hegyi kút mélysége
bölcs magányt tükrözött
a drótköteles mélyre ereszkedő
vödör fodrozó vizéből.
A tabernákulumból
kupicák fehér csíkján mélázva,
egykori üzenet maszatja régvolt
időkről,
s a szilvórium belőlük
maga volt a maró, édes gyönyör,
mert ezeknek a pohárkáknak,
s a nedűnek idejük volt
megöregedni.
Krisztus már akkor ránk figyelt
vigyázón,
képe a malomkerék fölött a falon,
száraz virágok körében,
mi voltunk kincse
