A húsvét néha olyan nekem, mint a karáncsony, ablakpúcolás, takarítás, főzés, rokonssereg, sok rossz csoki tojás, sonka tojás minden mennyiségben. A végén meg az összeesés.
Hogy ne így legyen, most csak anyumék jönnek, készülődés most is van, de visszafogottabban. Amúgy is kell takarítani. Fel teszem holnap a sonkát főzni. A levét pedig felhasználom egy kis bableves készítéséhez:) Férjem imádja.
Öcsém, megint nem kerül elő, de a kishúgát cipelné jobbra-balra, de a családot nem látogatja!
Lassan kezd korogni hasam, megyek vacsorát készíteni és jól összebújni a párommal, már hiányzott, húzos egy napom volt. Egy pár lökött ember ki készített.
Valamint nagyon nem értek. A szomszédasszonyon látom, hogy szépen gömbölyödik. Azt mondja a másik szomszéd, titkolni akarja a házban, nehogy megszója valaki! Uramisten, de minek!!! Tipikusan olyan házban élünk, ahol csupa fiatal lakik, akik család alapításra vállalkooztak. Az más kérdés, hogy nem kell hirdetőtáblára tenni, hogy ÉN KISBABÁT VÁROK. Bár én várnék már kisbabát, de a természet úgy döntött, hogy ebben a ciklusban is ejti inkább ezt a témát...
