Nem hagynak írni, bolond a férjem, most éppen gépelés közben feltúrja a frizurámat össze-vissza. Ja és csokit majszolok, amit a sógorom hozott Angliából. Az íze nagyon hasonlít a Boci csokiéjéra, de valamiben mégis másabb, a Bocit jobban szeretem.:)
A hőmérsékleti rekordok sorban dőlnek meg, én is velük... az ágyba..;)
Anyuék vacilálnak, hogy egyáltalán érdemes-e elindulniuk vízpartra nyaralni, ha esős, hideg időt jósolnak vagy egy hétig még. Mondtam neki, ha itthon maradnak az se az igazi.
Hát erre azt mondta húgi és apu már úgyis kinyaralta magát, neki meg már mindegy akkor.
Na ez az a hozzáállás a dolgokhoz, ami a legrosszabb az életben. Régen megfogadtam, hogy ha tehetem a körülmények rosszabul alakulása ellenére sem mondok le dolgokról.
Carpe diem kombinálva arany középútta, ez a filozófiám, eltekintve néhány érzelmi kilengést és hangulatváltást. Bár ez másnál is előfordul, hiszen emberek vagyunk....
