Állítólag ilyennek kéne lennünk, asszonyoknak:
- Hallgatnak,
- Türelmesnek,
- Megértőnek
- Olyannak, aki minden képes megbocsátani.
- Jóasszony módra elkészíteni a húsokat (receptúrák szerint ez azt jelenti, hogy dédanyáink korának átlagpolgári ízlése szerinti elkészítésű, vagyis gomba, szalonna, hagyma, kockázott burgonya körítés stb. laktató eledel)
- aki óv, de a férfi nagyra törő terveit gátolja
- Ami a felkelő nap Isten magas egén a világnak, az a jó asszony bája házának ékességére. (Sir 26,21)
- A jó asszonynak boldog a férje. Éveinek száma kétszeres lesz." (Sir 26,1)
Szerintem viszont a XXI században, egy jó asszonynak:
- Nem kell mindent megbocsátania és eltűrnie, szó nélkül hagynia. Mégis ezt tesszük, és mennyien szenvednek családi belüli erőszaktól, mert ha válnának, elvesztenék fejük felől a fedélt, félnek.
- Boldogsághoz, önmagában nem elég egy jó asszony, ahhoz kell egy kell egy jó (boldog) férj is, mert kölcsönösen műkődik a dolog csak.
- Türelmet persze muszáj tanúsítani, de ennek is vannak a határai. Talán, ha házasság vagy együttélés elején sikerül jól meghatározni a határokat, akkor nem lehet gond, vagy idővel újra lehet közösen gondolni, mert minden ember változik.
- Főzésről annyit, hogy csak mértékkel, finomakat, változatosa, magyaros ízekkel vegyítve, legalább hétvégente kétszer házi kosztot készíteni lehet cél. Ennél még jobb ha a főzés öröme közös
- Nagyra törő terveket nehéz napjainkban szőni, talán nem árt, ha egy jó asszony a realitások talaján képes párját a földre visszahúzni olyankor, amikor rádöbbenti, hogy pl. most épp nincs szükség egy házimozi rendszerre vagy hangfal szettre a kocsiba.
