Anyu, apu pár héttel ezelőtt azon vitatkozott, mi légyen a hosszú hétvégén. A kérdés az volt, hogy: gyerekestül, mindenestül jelenést produkáljunk anyósoméknál nagy családi banzájon (majálisozás, bográcsozás) vagy csak Apu megy egyedül (kikapcsolódni) vagy gyerek nélkül ketten. Apu két tűz között, elvárás: vigyük már az unokát (még nem voltunk lenn náluk). Gyerkőc nincs egyáltalán hozzászokva tett ide-tett oda effektushoz és tömeges családi ajnározáshoz. Határozottan kiálltam amellett, hogy ne most kísérletezzünk Mazsolán, hogy ismeretlen terepen, pár száz km-re, hogy bírja a strapát. Egy ilyen banzáj, nem neki való (tapasztalat: kisvárosi rendezvény). Majd nyugodtabb körülmények között, két hétre lemegyünk júniusban "nyaralni", lesz ideje átállni és az ottani körülményeket megszokni.
Végül az lett, hogy Apu velünk volt elsején. Némi sör és lángos majszolgatása közepette sétáltunk nagyokat. Aztán másnap Apu egyedül lement anyósékhoz. Így volt szerencséje gyerkőc zsivaj nélkül sörözni, haverokkal jót dumcsizni. Mi meg Mazsival átmentünk anyumékhoz. Anyuméknál viszont már sokszor volt Mazsola, ismeri a környzetet, az utazó ágyat, de éjszakára most volt elősszőr itt. Gyorsan eltelt a nap, élvezte, hogy nagypapa szórakoztatja, nagynéni játszik vele, nagyi (anyum) eteti.
Éjszaka együtt aludtunk (egy szobában), ugyanannyiszor riadt fel, mint itthon, de végig aludta az éjszakát. Fürdésnél volt sírás, miután rájött, hogy nem a saját kádjában van, hanem anyáéban;) (31 éves kád).Bár ugyanolyan színű, ami Mazsolának van, kiszolgált már három testvért.
Ui.: Négykéz lábra emelkedik most már Mazsola baba, egyedül 95%-san felül.
