Sylblog

Korán keltem, hogy ne kapkodjak gyerek mellett, ha indulok felvételizni. Mielőtt a gyerek felébredt volna, apuval már megkávéztam és haraptam is valamit (szokásommal ellentétben). Még utoljára felmásztam a felvi.hu oldalra, hogy próbáljak még néhány dologról tájékozódni. Ugyanis a friss statisztikákban már felrakták számomra sokat érő infot, hogy adott intézmény, adott szak-oktatási forma-finanszírozási forma szerint hányan jelentkeztek. Most hirtelenjében nem találtam, már egyszer megnéztem. 120%-s túl jelentkezés volt, ez még ez is normális. Én lökött nem mentettem le könyvjelzőben. Na, mindegy. Bizonyítványok, oklevelek A4-s bugyiban. Anyu jön vigyázni gyerkőcre. Kajáját tegnap elkészítettem (ebéd: őszibarack-krumpli-csirkehúsis főzelék). Szerencsére most is átaludta az éjszakát és megitta reggeli tápszert. Régi barátnőm tegnap államvizsgázott, küldtem neki sms-t, hátha ráér ma. Egy éve nem találkoztunk.
Átgondoltam, hogy nem lesz könnyű, ha neki vágok a sulinak. Igazából egy-két húzós alaptárggyal szórják majd ki a népet az elején. Férjemnek pedzegettem, hogy deriválhatunk és integrálhatunk újra, közösen (micsoda romantika;). Erre megkaptam, hogy mit képzelek, nincs türelme újra tanulni. Na puff, ezt mondja nekem egy NAGYON BÜSZKE MÉRNÖKEMBER. Amúgy őszintén szólva nem nagyon találkoztam olyan ismerőssel, kollegával, aki műszaki, gazdasági vagy természettudományos területen végzett és munkája is ehhez kapcsolódik, hogy gyakran alkalmazná a főiskolán/egyetemen tanult matekot. Na jó, kivétel néhány programozó ismerős, fizikus pl. Esetleg építész, de az se, mert számítógépes program számol helyettük.