Hirtelen annyi minden történt, nem is tudom mivel kezdjem. 4 hónapja jártunk utoljára csecsemőtanácsadáson, vagyis az előírt 6 hónapos kontrollon jelentünk meg. Most azért vittem Mazsolát el, hogy legyen egy súly- és hosszmérés és megvizsgálja a dokinő, hogy úgy általában rendben van-e. Rendben találtatott, de a várakozás felemésztett minket. Szerencsére ebben a melegben túl sok ruha nem kell, öltöztetést egy bodival megúsztuk.Délre értünk a rendelőbe babakocsival. Továbbra is irtó meredek lejtőn kell feltolni a babakocsikat. Állítólag az idén akadálymentesebbre megcsinálják. Szerencsémre összefutottam barátnőmmel, ők már végeztek, a férje segített felnavigálni babakocsit. 1,5 óra hosszat elbohóckodtam Mazsola babával, a gyerekeknek szánt kisszéken nagyon szépen üldögélt, majd felállt rá. Beraktam babakocsiba, aztán szalagfüggönyt operált. Sírás lett a vége, mert kiszedtem a kezéből. Kedvenc hangja mostanság, hogy horror filmekbe illő hangokat ad ki. Sikerült megrémisztenie egy két hónapos babát, szülei dühösen néztek rám, de még nehéz fegyelmezni ekkora babát. Prevenárt tényleg nem kell beadatni, majd csak 15 vagy 18 hónaposan, ha jól értettem, ismétlésként. Egyévesen pneomococcus ellen kap majd oltást, ez ajánlott oltás csak. Súlymérés alatt felállt az iróasztalra, majd elvette a doki bélyegzőjét és naptárát. Torkát nehezen sikerült megkukkantani, mert elvette a spatulát. Mire hazaértünk elfáradtunk mindketten. Kétóra alatt sikerült bejutni tanácsadásra. Legközelebb csak egyéves kontrollra megyünk.
A járókában végképp nem marad meg. Ebben a melegben alig bírok vele a lakásban, barrikádot alakítottam ki székekből, gyerekülésből és egyéb tárgyakból a nappaliban, hogy legalább kotyvasztani tudjak, félszemem pedig rajta gyereken
Döbbenetünkre eltörte az egyik gyerekzárat, ráadásul nem gagyit.
