Most már mindenki jobban van. Péntekre virradó éjjel senki, semmit nem aludt. Mazsola éjjel 11 és 5 között nem aludt. Nem volt láza, nem a fogzási nyüglődés volt. Ágyában nem maradt meg, hiába simogattuk, suttogtunk a fülébe. Kivételesen bevittem az ágyunkba, hátha lenyugszik és elalszik. Inkább poénre vette a dolgot és jókedvűen netvegélt, "megmasszírozta" apja hátát, nekem a hasam csiklandozta. Reggel 7-ig aludt két órát, utána nagyon zűrős nap következett. Nem akart enni, aludni. Aztán taknya-nyála el kezdett folyni. Estére hőemelkedése lett, miután lefektettük, a sok takonytól kihányta az esti tápszert. Jutott falra, hajára, padlóra, matracra. Gyorsütembe lezuhanyoztam Mazsola babát és felöltöztettem, apja addíg összecuccolt és hívtunk egy taxit. Irány az ügyelet. Reménykedtem benne, hogy nem kell menni gyerekosztályra. Orvos a helyén volt, be is hívtak minket. Kötelező adatfelvételen és panaszokon túl, első kérdés orvostól (összevont felnőtt-gyerek orvosi ügyeleten): Látta már-e gyerekorvos a babát? Mondom még nem, mert minden estére történt, ami miatt az ügyeletre jöttünk, hova is hoztuk volna máshova a gyereket. Orvos hümmög, van egy kis zörej a tüdőben és mandulák duzzadtak rendesen.
Orvos még egyszer rákérdezett, hogy hány kiló és hónapos a gyerek. Mondom 11 hónapos és 9,5 kg (kb.). Asszisztenssel konzultának, gyógyszerkönyvet nézegetnek, majd közlik, hogy ACC-t adjunk neki reggel-délben étkezés után és felírtak antibiotikumot. ACC dobozára az van ráírva, hogy egy éves kortól. Hirtelen elbizonytalanodok, de aztán beadjuk. Antibiotikumot kiváltottuk, de nem szeretném beadni neki. Doki szerint ha sűrűsődik a váladék, majd akkor. Most már jobban van, de az étvágy nem az igazi és az alvás sem, bár éjszaka végre aludt.
