A hétvégén "szalmaözvegy" voltam a kistesóval itthon. Mazsi Apu, Mazsi és apum neki vágtak 180 km-es útnak és ellátogattak anyósomékhoz. A helyzet érdekessége, hogy lassan négy hetes lesz kistesó, de még nem jelezték, hogy megtekintenék az unokát. Pontosabban közölték, hogy egyszerűen nem jönnek, mert még a szülés előtt egyszer beugrottak, akkor is aludt a Mazsi és nem nézhették meg. Apósom megsértődőtt, hát így állunk. Amikor jönnek hozzánk, van hogy max. félóra az egész és ha alvásidőre esik a dolog nehezen értik meg, hogy nem fogom felverni a gyereket. Ennyi. Egészségügyi problémák persze vannak, amit megértek, de valamennyi rugalmassággal tőlük is elvárható, hogy autóval eljönnek (mondjuk sógorom vezet) és rá szánják azt az egy napot a látogatásra. Így a férjem két tűz között van, mert egymás közt időszakosan elmondja, hogy ez az egész mennyire rosszul esik neki:Vagyis, hogy tőle elvárják, hogy rendszeres időközzel látogasson haza (Mazsival), de ők meg alíg töltenek nálunk időt. A történet nem mostani keletű. Megváltozni nem fognak, csak tudomásul vehetjük a helyzetet és ha nagyobbak a gyerekek, közösen rövidebb időszakokra levisszük őket. Huzamosabb ideig nem lehet rájuk bízni majd az unokákat (sajnos).
Amúgy jól érezte magát Mazsi, főleg a ház körül tetszettek az állatok (kutya, macska, tyúkok, kakas, aranyhalak). A házi kedvenc macskát a farkánál fogva megpörgette;), de nem lett baja szerencsére egyiknek sem.
