Kedves blogolvasóim!
Mindenkit szeretettel üdvözlök, aki erre tévedt a net dzsugelben. Sok mindennel foglalkoztam eddig, de ez az első alkalom, hogy kamasz korom óta újra rászántam magam napló (blogírásra)
Nincsen határozott szándékom miről irok majd, ahogy jönnek a gondolatok és az események.
Bele is vágok mesémbe: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal pár, aki 2006. szilveszterét már az új fészkében tölthette. Nem mentem bulizni sehova, a szülők jöttek vendégségbe. Nem akartak sokáig maradni, így "csak" hajnali háromkor mentek haza, vagyis jól érezték magukat.
Nyugodtan dőlhettek le otthon az új évben már, hogy a fiatalok jól kezdik az évet. A mesémben folytathatnám azzal, hogy pontosan hogyan rendezkedtek be, de ez annyira nem érdekes. Inkább az, hogy meg kell tanulniuk egymáshoz alkalmazkodni, ami nem megy zökkenőmentesen.
Most ugrunk egyet az időben előre, most márciust irunk voltak nagy veszekedések és békülések, de megoldottuk őket. Mik a problémák fő forrásai párom és én köztem:
1. Mindketten borzasztóan tudunk ragaszkodni saját elképzelésünkhöz, és ebből ritkán vagyunk hajlalndók engedni. Ha engedünk min2en a másik szemére vetjük időnként, hogy ne felejtse, hogy ki azaz ÉN.
2. Étkezés: Mi legyen a kaja című kérdéskör. Vagyis a saját széleskörű ízlésvilágomat kénytelen vagyok redukálni néha húst a hússal szindrómára.
3. Kinek mi van éppen a családjával.....
A veszekedési stílusunk beköltözés után megváltozott, addíg "olaszosan" hangosan vagdalkozotunk egymással. Mostanság nagy lelkizések közepette visszafogottan veszekszünk, de viszont néha túl sokáig tart (pl 1-2 óra)
Amit nem tudtunk eddig egymásról és nagyon tetszik:
1. Mindketten hirtelen háziasak lettünk
2. Igényesebbek vagyunk környezetünkre.
3. Takarékosan bánunk a pénzzel.
A pénzügyi kérdéseket valahogy nagyon gördülékenyen tudjuk megbeszélni....
