Sylblog

Amióta beszorultunk a rossz idő miatt a lakásba, rejtélyes módon egyre inkább náthásabb lett Mazsola. Áttetsző takony halmozódik szépen a kis orrocskájában, amit nem győzők orrszívózni. Utálja az orrszívót. A heverőn orrszívóztam a gyerkőcőt, egyik kezemmel lefogtam, amennyire tudtam, másikkal balanszíroztam az orránál a porszívóval. Egy másodperc töredéke alatt kifordult a kezemből, ahogy lefogtam és kopp..kopp. Mazsola majdnem a padlón landolt hasrafordulva, szerencsére a porszívó bordás, ruganyos csőrésze felfogta a kb. 35 cm magasból történt esést. Azonnal magamhoz szorítottam és nyugtattam picurt, pár percen belül abbahagyta a sírást, de az éhes vagyok c. sírás következett. Pelenkázón levetkőztettem, hogy nincsenek-e sérülések, de nem voltak. Összesen az állát horzsolta meg. Szemecskéjét figyeltem, puppilája nem tágult ki. A pelenkázón mintha mi sem történt volna, mocorgott folyamatosan. A nagy ijedelem után bepuszilta az kajáját és aludt egy órát. Ijedtemben felhívtam a gyerekorvosunkat, elmondta, arra figyeljek, hogy nem-e hány vagy aluszékonnyá és étvágytalanná válik. Szerencsére semmi nem lett belőle. Tanulság viszont van: SOHA NEM RAKOM A KANAPÉRA, ORRSZÍVÁS IS CSAK KISÁGYBAN.